Karsai Zsigmond élete

Falusi földműves Erdélyből

Karsai Zsigmond (1920. okt. 4. – 2011. márc. 15.)  22 éves koráig a marosparti Lőrincrévén (Erdély, Fehér megye) élte a falusi földműves fiatalok életét, festészet iránti érdeklődése már akkor jelentkezett, de tanulmányok folytatására nem volt lehetősége.

1942-ben behívták román katonának (Lőrincréve 1940-ben Romániánál maradt), s ez év augusztusában átszökött Magyarországra. Kolozsváron, az ottani Nemzeti Színházban díszletfestő lett, egyidejűleg festészetet tanult Szolnay Sándor szabadiskolájában.

Képzőművészeti tanulmányok Budapesten

Sikerrel felvételizett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Burghardt Rezső lett a tanára. Az amerikai bombázások miatt 1944-ban hamarabb befejeződött a tanév, kijött Pécelre, Locsodpusztára a bátyjához, ott segített a gazdálkodásban. A nyilas érában be kellett vonulnia, katonáskodott, míg amerikai fogságba nem esett, 1945 októberében került haza. Rövid ideig a budapesti Teleki Diákotthonba lakott, s beiratkozott a Főiskola II. év folyamára, de szén- és ablakhiány miatt a Főiskolát bezárták, ezért újra kijött bátyjához, innentől kezdve egyfolytában Pécelen élt. 1947-ben feleségül vette Rózsa Máriát, aki haláláig, 1991-ig hűségesen segítette férje munkáját. 

Karsai Zsigmond a műtermében az 1970-es években. Fotó: ismeretlen

Művelődési Ház vezetése Pécelen

1950-ben Locsodról beköltözött Pécelre és folytatta a Főiskolát, ahol, Burghardt Rezső, Pap Gyula, Berény Róbert, Pór Bertalan voltak a mesterei, 1955-ben végzett.

1957-1965 között Pécelen a Szemere Pál Művelődési Ház igazgatója volt. 1965-1980 között a Népművelési Intézetben dolgozott, a Vizuális Művészeti Osztály munkatársaként bejárta az országot, segítette a képzőművészeti szakkörök vezetőinek munkáját, zsűrizett, részt vett a nyári művésztelepek, alkotótáborok szervezésében, munkájában, két évtizeden át volt a Tokaji Művésztelep egyik vezetője.

Karsai Zsigmond, a festőművész

Festőművészként egész életében folyamatosan alkotott péceli műtermében. Természetelvű festőnek vallotta magát, rengeteg tájképet festett, szülőföldjének népi hagyományai, Pécel és Tokaj vidékének tájélményei ihlették. Péceli kiállításai már a hetvenes évektől társadalmi eseménynek számítottak, budapesti és vidéki kiállításaira számos péceli barátja kísérte el.

Másodszor 1993-ban kötött házasságot Sáfrány Magdolnával, aki maga is festőművész-rajztanár s elhivatottan gondozza férje festőművészi-népművészeti hagyatékát.

Karsai Zsigmond a néptánc-mozgalom kiemelkedő alakja

Népművészeti adatközléseivel és a néptánc-mozgalom megújításában játszott szerepével országosan is kiemelkedő tudományos-társadalmi életművet hagyott hátra.

A péceli Művelődési Ház színpadán első feleségével

Ennek kezdetei a háborús évekre nyúlnak vissza. 1943-ban Budapesten a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) kollégiumában az ottani tánccsoport tagjaként figyelt föl rá Molnár István, s különös eredeti táncairól filmfelvételt, dalairól fonográf-felvételt készített – ezzel kezdődött el Lőrincréve és Karsai Zsigmond néptánc és népdalkincsének felfedezése, rögzítése. Rendkívüli memóriájára és megőrző hajlamára felfigyeltek a magyar folklórtudomány jelesei: Kiss Lajos, Lugossy Emma, Martin György, Borbély Jolán, Vargyas Lajos s megkezdték szinte kimeríthetetlen tánc- és dallamanyagának lejegyzését, film- és hangfelvételek készítését. A Magyar Népzene Tára Lakodalmas köteteinek munkálatai során Kodály Zoltán is megismerte Karsait és szorgalmazta az akkor még ismeretlen Maros-Küküllő vidék anyagának rögzítését és a gyűjteménybe való beillesztését. Karsai Zsigmond népművészetének összegező tudományos feldolgozását Sebő Ferencnek köszönhetjük (Lőrincréve muzsikája Karsai Zsigmond és Székely Zsigmond emlékezetében, Budapest, 2012, Hagyományok Háza).

Díjak, elismerések

A Népművészet Mestere díjat 1961-ben nyerte el, 1992-ben Életfa-díjat, 1993-ban a Pest megyei Önkormányzat Kulturális díját, 1995-ban a Magyar Művészetért Alapítvány díját kapta meg; Pécel 1995-ben választotta díszpolgárává, a Magyar Kultúra Lovagja címmel 2002-ben tüntették ki. A Hagyományok Házában külön terem viseli Karsai Zsigmond nevét.

Kettős kötődés: Lőrincréve és Pécel

Karsai Zsigmond egész életműve kettős kötődésű. Erdély, Lőrincréve népművészetének őrzésével, átadásával az egész magyar folklórtudományt gazdagította, a hetvenes évektől dalaival, táncaival jelentős szerepet játszott az ifjúság folklór iránti érdeklődésének fölkeltésében, a táncház mozgalom elindításában, éltetésében.

Másik „szülőfalujához”, Pécelhez, egy élet munkája kapcsolta. Festészetének egyik jelentős vonulata a szívéhez nőtt péceli táj sokszoros, jelképi erejű ábrázolása, lőrincrévi életképein is sokszor átsütnek a péceli motívumok, szimbólumrendszerében a Maros mente és a Rákos partja szinte eggyé válnak.

Fotó: Sitkei Adrienn

Péceli polgárként sok évtizeden át kristályosulási pontja volt a kulturált közösségi élet kialakulásának, különösen fontos szerepe volt a Ráday-klub, majd a Péceli Olvasókör (halála után: Karsai Zsigmond Baráti Társaság létrehozásában és éltetésében. Az ő kezdeményezésére indult el Pécelen 1980-tól a „lőrincrévi bálok” majdnem máig folyamatos vonulata, melyeken népművész barátai közreműködésével a magyar és erdélyi népművészet együttes megélése generációk meghatározó közösségi élményévé vált.  

Karsai Zsigmond a magyar folklórtudomány kiemelkedően jelentős alakja, legújabb kori táncos és énekes népi kultúránk megújításában, értékeinek megőrzésében, továbbadásában játszott szerepe túlmutat a péceli kereteken. Életművét 2018-ban Pest Megye Értéktárába sorolták be.